Ha egy fekete körlapot mozgatunk egy fehér négyszögben észrevehetjük, hogy bizonyos pontokon szilárdan áll, és nyugalom övezi, más helyeken meghatározott irányba "húz", ismét másokban bizonytalan és ingadozó állapotba kerül. A fizikai és pszichológiai rendszerekben nagyon általános az a tendencia, hogy az elérhető legalacsonyabb feszültségszint felé közeledjenek. A látószervben akkor keletkezik az egyensúly élménye, amikor az idegrendszer fiziológiai erői úgy oszlanak meg, hogy kiegyenlítik egymást.
Feszültségcsökkenés akkor jön létre, ha a vizuális alakzatok elemei engedelmeskedni tudnak a bennük rejlő irányított észleleti erőknek. Az észlelési élményben az ingerminta létrehozza azt a szerkezeti vázat, amely segít meghatározni minden egyes szerkezeti elem szerepét az egész egyensúlyrendszerében. Az észlelési erőknek van támadási pontjuk, irányuk, intenzitásuk, és tulajdonképpen kielégítik azokat a feltételeket, amelyeket a fizikusok támasztanak a fizikai erőkkel szemben.


1. A látás jelentéshordozó szerkezeti sémák megragadása
Arnheim véleménye szerint érzékeink nem önértelmű jelző és rögzítőberendezések, amelyek önmaguk kedvéért működnek. A szervezet hozta létre őket mint segédeszközöket, hogy megfelelően reagálhasson a környezeti hatásokra.

A szemünkbe jutó ingeranyag akkor kapja meg a maga dinamizmusát, amikor az idegrendszer feldolgozza. Az észlelet tulajdonképpen felborítja az idegrendszer egyensúlyát. Küzdelem indul, mely során a fiziológiai mező erői megpróbálják távozásra kényszeríteni a támadókat vagy legalábbis a lehető legegyszeűbb alakzatra redukálni. Mindaddig, amíg fény hat a látás agyközpontjaira, ez a huzavona szüntelenül folytatódik, s az eredmény relatív stabilitása sem más, mint az ellentétes erők egyensúlya.

Arnheim szerint a vizuális élményben nem csupán a küzdelem végeredménye jelenik meg, hanem maga a fiziológiai erők között végbemenő játék is, mint irányított feszültségek, erők. Az észlelési ingerek szerveződéséből tulajdonképpen pszichológiai erőfolyamatok lesznek az érzékeny tekintet számára.


2. A művészi forma eszközei
A vizuális eszköz kategóriák magyarázatával, alapelveik elemzésével, s a szerkezeti viszonyok működésének bemutatásával a könyv arra törekszik, hogy élesítse, támogassa a spontán intuíciót, s összetevőit közölhetővé változtassa.

A művészi forma eszközei:
• Egyensúly: a nyugalom dinamikája
• Alak: az átfogó egész megragadása
• Forma: a jó forma nem veteti észre magát
• Formafejlődés: differenciálódás
• Tér: az ábrázolás szellemi buktatói
• Fény: világosságértékek és árnyékok
• Szín: avagy a harmónia keresése
• Mozgás: a cselekmény egészének szintetizációja
• Dinamika: a téma következetes lebontása
• Kifejezés: a formai mozzanatokat a kifejezés ábrázolásának eszközei, nem puszta geometriai jellegzetességek

Ezek a művészi forma eszközei és nem céljai. Aki az egyiket vagy másikat keresi egy adott műben, az nem tudhatja felfogni annak igazi valóját. Ezek csupán arra valók, hogy általuk valami láthatatlan egyetemesség testet ölthessen. Ha így nézzük a dolgot, akkor a hagyományos ábrázolóművészet törés nélkül vezet át napjaink "absztrakt" művészetéhez.


3. Néhány példa
Sok kép megváltoztatja hatását, és elveszti jelentését, ha átfordítjuk a saját tükörképébe. Európai kulturkörnyezetünkben ez azért van így, mert a képet is tulajdonképpen balról jobbra "olvassuk". A bal alsó sarokból induló átlót emelkedőnek, míg a fordítottját ereszkedőnek látjuk. Amikor két ugyanolyan tárgyat mutatnak a látómező jobb és bal felén, a jobb oldali nagyobbnak látszik. Azért, hogy egyenlő nagyságúnak tűnjenek, a bal oldalit meg kell nagyobbítani. Az alkotók gyakorta úgy teremtenek kompozíciós egyensúlyt, hogy megnövelik a bal oldali motívumokat. Amikor átfordítunk egy ilyen képet, a nyugalmi állapot felborul.

A baloldali ábrán a vízszintes vonalak egyenlő hosszúak, viszont nem egyenlőket látunk. Dinamikailag a felső ábra nyílhegyei összenyomják, az alsón lévők kiszélesítik az alakzatot. A két vízszintes vonal az így keletkezett feszültséghez igazodik: amilyen mértékben aláveti magát a feszültségcsökkentő tendenciának, olyan mértékben rövidül vagy nyúlik meg.


4. Összegzés
A művet számos nyelvre lefordították, és több vizuális kommunikációval foglalkozó egyetemen és főiskolán ajánlott irodalom.
Arnheim mindazoknak ajánlja a könyvét, "akiket tevékeny érdeklődés köt a művészetek elméletéhez és gyakorlatához, s ebben a köntösében is szóba hozzák az afféle szakmai megbeszéléseken, melyekre a vizuális művészeteknek szükségük van, hogy jól végezhessék néma munkájukat".